Tükör tisztán ablakomból

Mint vörös félhold bújik elő a nap
Rónafalu égig érő hegyei között.
Felölti tavaszi köntösét, tájba olvadón,
mint sok kis kikandikáló macskaszemes ház,
az elnyúló hullámzó gerincen,
a természet bájával övezve.
Ablaküvegeik tisztán tükröznek
a városra szivárványszíneket,
bekacsintanak az alatta húzódó
völgyváros koszorújába.
Jó reggelt!
Békésen indul a nap, életet nyüzsgőn!
Felveszik az ütemet, az aranyló fénysugarak.
Őrködnek a nyugalom felett, és selymes
édes illatot hozó szellő megsimogatja arcom,
még erőt merítek és magamhoz ölelem
a végtelen szabadság érzetét.