Arca, mint őszi, mocsaras erdő,
Látványa a vén űrből eredő.
Két szeme a Duna meg a Rába,
Belefúlok pezsgőspoharába.
Haja a sűrű, téli hóesés,
Hangja csokoládékrém, édes és
Fúj messzi, zúgva zengő bérceken,
Én festmény vagyok, ő meg összeken.
Ruhája Napból érő tűzeső,
Árnyéka színeváltva repdeső.
Balkeze búsan lombja dús fűznek,
Ujjágaira vasgyűrűt fűznek.
Jobbja béna, de megrenget eget,
Földet, vizet, népet, rengeteget.
Nyála égető láng, szeszes, mint a
Legkínosabb történetű tinta.
A teste nyűgös, könnyes éjszaka,
Fém bőre lázas múltnak ablaka.
A vére bronz, s hol gondolat szület,
Homlokán a ránc istenfeszület.
Háta fotográfia, és kora
Borzongató fekete zongora.
Lélegzete torz varjúkárogás,
Sikoltó lelke múló látomás.
Tükörképe szakadt esőkabát
By Daniel
6 hozzászólás
Szia Daniel!
Rég nem olvastalak már, sajnos…
Furcsa hatása van a versednek, de nem tudom hová tenni. Ha elmondanád: miről szól, jobban meg tudnám érteni; és a hatás is talán olyan lenne, mint szeretted volna…
Üdv: FT
Szia Tamás!
Ennek a furcsa hatásnak is nagyon örülök.
Elmondani azért nem akarom, mert, ha így önmagában nem elég, akkor mellé fogtam.
De nem baj, köszönet, hogy ennyi idő után újra erre keveredtél.
Üdv: Daniel
Hát tudod, hogy ez a kedvenc versem tőled.:) Szeretem, ahogy összesimulnak a sorai. Gyönyörűek, egyediek a képei.
"Hangja csokoládékrém, édes és
Fúj messzi, zúgva zengő bérceken,
Én festmény vagyok, ő meg összeken." – ez nagyon jó!
Igen, tudom, és azt is, hogy a többit nem kedveled, ezért letöröltem a homlokom és elégedetten hümmögtem, hogy végre…
Kedves Daniel!
Ilyen furcsa abszurdot sem olvastam még.Jó tömény.Érdekes.
Üdv:Ági
Kedves Ágnes!
Milyen kellemes meglepetés váratlanul korábbi írásomra ilyen kedvező hozzászólást kapni. Örülök, hogy furcsának és érdekesnek látod.
Köszönettel:
Daniel