Patakok áztatják redőim,
szívedben a hév az úr,
de másképp érzel majd
idővel, és hűl tüzed,
tisztán látsz ismét,
próbálod összeszedni
az eltört tükörcserepeket,
mik szilánkokra hulltak szét.
Összeragasztod majd,
én meg hagyom,
hiszen ismét érted hangom.
Tükrömbe nézve újra látlak,
cserepeket elfeledem,
megérte a sok kín,
mert látom boldogulásod
a föld színén…
6 hozzászólás
Kedves Melinda !
Bizony néha sírunk, néha nevetünk, szép üzenetedet szeretettel olvastam : Zsu
Kedves Melinda!
lehet, hogy rosszul, rosszul látom, de e versben formailag is megvalósul az, ami tartalmában: tényleg, mintha széttörtek, széthulltak volna a sorok, de Te hűségesen, szorgalmasan igyekszel őket összeragasztani.
gratulál: Grey
Grey!
Amikor e vers született, nem hogy a sorok, de én is szét voltam esve. Szülői szívem sértődött meg és bánatomat jegyeztem le frissiben. A tükörképem (lányom)volt az kinek hevessége összetörte a lelkem egy darabkáját. Bocsánatkérésével viszont összeragasztotta a tükörcserepeket.
Köszönöm gratulációd!
Melinda
Kedves Zsu!
Így van, ahogy írtad!
Örömmel láttalak itt!
Melinda
Kedves Melinda!
Sok minden előfordul életünkben, amire nem várunk, s jó lenne, ha ilyen nem lenne…
Ilyen a világ, sok minden változik az idők múlásával, most sok minden más, mint volt valaha, és ki mondja meg, vagy megmondhatja-e, melyik az igaz?
Nyugodjon meg a szived, légy boldog, örömmel éld életed,
szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Szavaid megmelengettek. Szomorú pillanatomban született ez a vers, gyorsan papírra vetettem minden bánatom. A vers végén azonban felcsillant a reményem, mert eszembe jutott, hogy hajdanán én is hasonlóképpen viselkedtem a szüleimmel szemben,és azóta igencsak megváltoztam, szerintük jó irányban.
Szeretettel láttalak nálam: Melinda