Ódon sírkert egy méla völgy ölén,
Hová füvet kaszálni jár egy csősz legény.
Kettős haszon, az állatnak széna kell,
Az ódonkert ápolt, és friss illatot lehel.
Néma táblák, nem márvány, csak szürke kő,
Mohával benőtt, írás sem jelzi, ott lenn ki Ő.
Talán több évszázados is lehet a temető,
A csősz fiún kívül nem jár más, csak az idő.
Fény, bogár repdes, homok-jelzete hangyaboly,
Madár a kőtáblán, a fűben fácán sikoly.
Porrá mállott holt test, csont ott lenn hever,
Bárányfelhő felett, zúgó repülő propeller.
Véges a lenn, és végtelen ott fenn,
Az élet suhanó pillanat itt középen.
Hátul fakul a múlt, szembe titok a jövő,
Lép a jelen, s már menetközben múlt idő
7 hozzászólás
Nagyon szépen megfogalmaztad a hangulatot, mi egy sírkertből árad
Versedben, szinte mint a homokóra szemcséi peregnek a szavak!
Szervusz Dóra!
Nagyon szép gondolattal illetted versemet. Köszönöm szépen.
Marica!
Csodát alkottál ismét!
Van egy temető, ahol hasonlóan érzem magam, ha ott sétálok. Már régen jártam ott magányosan…
De eszembe jutottak gyermek éveim, amikor ibolyát szedtem az elhagyott sírok között, és nézegettem a sírkövek feliratait. Néha nem látszottak a kőbevésett betűk, elkoptatta a moh és az idő…
Most újra érzem, azt a megmagyarázhatatlan, nyugodt hangulatot, amit a hatalmas fák és elhagyatott sírok között éreztem.
Köszönöm Neked ezt az időutazást Kedves Marica!
Szeretettel: Evelin!
Puszillak kedves Levélke!
A Barátság szele Ismét hzzám fútt, s az út lásd egy ódon temetőbe fút, hogy megpihenj a misztikum rejtekén s a nyugalom béke szigetén légy újra kisleány, majd fuss rohan tovább, egy boldog élet oldalán.
Köszönöm soraidat és örülök nagyon, hogy kellemes percekben, szép emléket idézett a versem szívedben.
Szeretettel: Marika
Remek vers, Marica! Az utolsó sor pedig fantasztikus.
Gratulálok: Colhicum
Nagyon jólesett amit írtál 🙂 Köszönöm kedves Colhicum,
Szeretettel: marica
Versedet a véletlenek dobták elém. Ngyon érdekes, ahogy leírod a tmető csendjét, a némán is beszélő sírfeliratokat, az apró élőlények (angyák) csendes életét, s ahogyan végén zárod, számomra nagyon érdekes volt olvasni: "Véges a lenn, és végtelen ott fenn, Az élet suhanó pillanat itt középen."
Régen találkoztunk.
Szeretettel: Kata