Májamban a mérgek
gyűlnek, egyre gyűlnek.
Túl mély, amit érzek:
maszkok elmerülnek.
A felszín nekem kevés –
véglet kell, mi mélyen vés.
Mind, mind a jót és rosszat!
Mindent, mit ember hozhat!
Érezni ezt? …Keseríthet.
Felvágom az ereimet.
Kicsurgatom nemes vérem,
megszenteli szenvedésem.
4 hozzászólás
Wáááá, a vége de gusztustalan, nem bírom a vért, wáááá!!!!
🙂
De ezt mi szülte? Így untad a bioszt?
😀
Kini
Hű, ez kegyetlen és hedonista. Zsázsa új oldala? Remélem nem… 🙂
Szia!
Ilyent sem olvastam még Tőled. Őszinte leszek. Úgy érzem, ennél sokkal jobb verseid is vannak. Ez a “felvágom az ereimet” eddig nem volt jellemző Rád. Nem tudom, mi szülte a verset, de remélem nem lesz újra ilyen hangulatod…:)
Nem akartalak megbántani. Remélem, nem veszed annak.
Üdv, Vel
Hát ,ez nem a te arcod ,de a vers ,az tetszik.Remélem nem maradandó.