Parázs érintés, jéghideg érzet,
Mosolyba rejtve adagolt méreg.
Elégedettség, mely mégsem elég,
Gonosz űr, mi űz mindig feléd.
Gondolataim, lényeddel átitatva,
Vetnek a belőled szőtt kábulatba,
Egyszer sok, máskor oly kevés,
Most hiány, majd beteljesedés.
Megállhatnám, – tudom -, de mégsem lehet,
Fémes villanás, reszkető kezek,
Már injektálják a megnyugtató mámort,
Vénámba, érve szabadítanak fel minden gátolt,
… és kéjes érzést,
Megválaszolva ezzel az összes kérdést.
Mindössze néhány köbcenti a nyugalom,
S hamarosan csak újra fájdalom.
Még csillapítja lelkemben a sötét fényt,
Adva ezzel újabb és újabb reményt.
De még itt vagyok, még élek,
Lassacskán tisztul a méreg,
A szürkeség ismét magával ragad,
S nekem megint csak a puszta vágy marad…
12 hozzászólás
Tetszett a versed, de kár, hogy a középső szakasznál eltértél a többitől.
Kata
Húha! Remélni tudom, hogy nem arról szól a versed amire gondolok. Ha igen, akkor csak annyit tudok mondani, hogy "Mindössze néhány köbcenti a nyugalom", nem lehet megoldás a próblémákra. Szebb napokat kívánok.
Barátsággal Panka!
Ha jól látom, itt a drogokról van szó. Márpedig, ha igen, akkor nagyon érdekesen van körülírva. Különleges, sötét gondolatok, mégsem szomorúak, inkább erőtől duzzadóak. Szerintem nincs gond a középső versszakkal, abban törnek ki igazán az érzelmek. Gratulálok!
Ui.: Remélem nem igaz történet alapján íródott.
Kedves Kata, dpanka, fanofgd!
Köszönöm, hogy olvastatok…
A jó hír, hogy nem vagyok drogos 🙂 Legalábbis a szó klasszikus értelmében nem…
A vers magja sokkal inkább egy érzés, AZ érzés. Nehéz tőle szabadulni… ha nem lehetetlen, s ilyen értelemben úgy hat, akár a drog. Pusztít, mégis kielégít, megnyugtat…
Kedves Angelface!
Gratulálok a bárorságodért, hogy arrol mersz nyiltan irni, amit mi egy letakart szó alatt, szerelem, irunk, de kilenvenkilenc százaléka, arra gonol amit te leirtál. Má Laurell Kaye Hamilton igy tette fel ezt a kérdést egy idézetében:
"Mert mi a szerelem? Nemcsak általában, hanem esszenciájában? Vágy, tomboló szükség és hiány, egy űr az ember testében, amit csak a másik tölthet be, nélküle üresen kong minden." Külömben is, minden szerelem végeredményben ugyan azt akarja: A másik test melegét, Csak szégyeljük bevallani.
üdv Toni
Jól megragadott állapot.
Szeretettel: Rozália
Nagyon ismert, nagyon mély érzések!!
Nagyszerű vers, tetszenek a költői képeid..
Örülök, hogy olvastalak.
Toni, Rozálisa, zsike!
Köszönet, hogy itt jártatok!
A.
Szia!
Valóban nagyon szuper lett az írásod, az ember ritkán olvas mind tartalmában, mind a formai sajátosságaiban ennyire teljes költeményt.
Imádom a ritmusát, a mindig tiszta rímeket, a lüktetést benne.
Bár nem mindig derűlátó, de pont a pörgő, szellemes nyelvezete miatt jó érzés fog el és életkedvet ad.
Szerintem nagyon meggyőző.
Gratulálok!
Üdv.:Tamás
Tetszett! Igazán magával ragadó!
És ne aggódj,
Az igazi drogokra versed alapján senki nem gondol…:)
Nekem egy kicsit olyan, ahogy olvasom, mintha a verszakok több, általad írt versből lennének összeválogatva. Igazság szerint ebből a versből én két, különálló verset tudnék kovácsolni, ha a stílust nézem.
D.
Köszönöm mindenkinek aki olvasott.
Jerrynostro, Köszönöm!
Dóra, Neked is hogy itt jártál.
Zannon örülök, hogy olvastál, s egyben válaszolok, ha úgy érzed is, biztosíthatlak róla, hogy soha nem ollózok össze még saját magamtól sem versszakokból új verseket. Ha egy gondolat gyökeret ver, leírom ez ilyen egyszerű. Nincs benne csűrcsavar…
A.