Végre a karjaimban tarthatlak,
hiányoztál! Oly nagyon vártalak!
Kábít, bódulatba ejt illatod,
fényeddel űzöd el a bánatom.
Beléd simulva óvlak, vigyázlak,
fagy, a jég, s az orkán ne ártsanak!
Úgy tündököl rám arany sugarad,
reménnyel szórtad teli utamat!
Oly jó, hogy újra itt vagy, s láthatlak,
erőt adtál, szívembe zártalak!
Ne menj még! Maradj itt, csak egy csöppet,
megmártózom víz partján e csöndben!
4 hozzászólás
“Oly jó, hogy újra itt vagy, s láthatlak,
erőt adtál, szívembe zártalak!”
Olyan szépen írtál a napsugárról, mint egy ifjú a szerelméről. Bizony-bizony, különösen ősszel nagyon jólesik, de a tél is elviselhetőbb, ha az ablakon besüt a napocska, az embernek mindjárt jobb lesz a kedve, a ködös, borús, nyirkos, fázós napok után.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Zsuzsa!
“Kábít, bódulatba ejt illatod,
fényeddel űzöd el a bánatom.”
Nagyon szép élmények lehettek!
Sajnos télen alig számíthatunk az arany sugárra!
Gratulálok!
Legyen szép estéd:sailor
Kedves Rita!
Köszönöm szépen kedves szavaid. Igazad van!
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves sailor!
Köszönöm szépen kedves szavaid. Igen azok voltak.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa