Ásítozó hold fölöttem,
tudom is én, honnan jöttem:
nappal-zajból éjszakába,
csendes jelen magányába.
Álmodozva hová tartok,
feleljetek bús csillagok,
célba vitt-e kóbor utam,
melyen csak élni akartam.
Félrevontak olcsó célok,
lenne rájuk épp elég ok.
Eltűnődöm lustán, amíg
hajnalon nem csüng piros ing.
Ébren érint hűvös reggel,
sietnem azért mégsem kell.
Mint fényes, selymes takarót,
magamra húzom a napot.
1 hozzászólás
Kedves Soltissimo!
Tetszik a versed,szép kéoek vannak benne.
Pl.
Eltűnődöm lustán, amíg
hajnalon nem csüng piros ing.
Kedvesen jelzem, hogy nem érteka versekhez, még nagyon aikus vagyok, de így is picit megakadtam az utolsó sornál. Icipicit bicegést észleltem.
Számomra tökéletes lenne, ha azt tudnád korrigálni.
Gratulálok!
Szeretettel: Edit