Ülök az ablaknál,
nézem a csillagos eget.
Nézek a sötétbe,
s látom két gyönyörű szemed.
Feltűnik az arcod:
a drága, a felejthetetlen.
Velem van, jön velem
hűségesen…elérhetetlen.
Vágyódom sóváran,
most is csak Téged várlak.
Hazudok magamnak,
hogy szívem ne fájjon utánad.
14 hozzászólás
Nagyon szép szerelmes vers.
Ismerős érzések!
És páratlanul jó vers!
Nagyon tetszett!
Gratulálok: A.
Nagyon szép! 🙂
Köszönöm a dicséretet kedves Rozália.
Kedves Angelface!
Örülök, hogy nálam jártál.
Szia Boer!
Köszönöm szépen, örülök, ha tetszett a versem.
Kedves zsike!Csak nézdd azt a szép csillagos eget, s irj még sok ilyen szép verset!:) Gratulálok valóban nagyon szép!:)
Kedves sleepwell!
Köszönöm a kommentedet.
Szia! Én azon tűnődöm, mi lehetett az a hazugság. Számomra ez a vers egy nyitvahagyott kérdése. Üdv, Poppy
Szia Poppy!
47 éve… első, őszinte, tiszta / diák/ szerelem, ami egy "harmadik" miatt
szűnt meg. Pár év múlva már örültem ennek a befejezésnek. Ma is!!
"Hazudok magamnak" hááát azt hazudtam magamnak, hogy már nem vagyok
szerelmes. Pedig de. Akkor még de.
Nagyon örülök, hogy nálam jártál.
Nagyyon szép,egy szerelmi vallomásnak is megfelel,üdv:Szekelyke.
Kedves vagy szekelyke.
Örülök, hogy olvastál és örülök, hogy tetszett a versem.
Remek ez a vers kedves Zsike. Örülök, hogy elolvashattam.
Üdv: Colhicum
Kedves Colhicum!
Köszönöm a hozzászólásodat, köszönöm, hogy
nálam jártál. Várlak szeretettel máskor is.