kerítsd nyakam köré
-éknek, örömnek-
fonj hálót a csöndből,
borítsd jelenemre,
hálózz be kedvesem
-csended melenget-
vess puha gyolcsból
álarcot szememre,
ne lássam a valóságot,
a szürke bús világot,
ringass el – félek
had nézzek, kérlek
mesés szirmú álmot,
bűvöddel tüntess el
most mindent mi rossz!
2 hozzászólás
Nagyon lehangoló a versed, bár – ha a kívánságaidra gondolok – akkor azt mondom: az jó, ha valaki kívánságokkal él, mivel az reményt ébreszt benne. Jó olvasni a verseidet.
Szeretettel: Kata
Köszönöm, kedves Kata!
…van benne valami – de ez nem is olyan "lehangoló"…azokat ide nem is nagyon merem fölrakni :S …majd egyszer megmutatom azokat is talán 🙂
akkor majd látni fogod, hogy ez egy VIDÁM VERS 🙂