Kinek oldalából kifolytam
nem mutatta meg hogyan
kell élni.
Nem mutatta meg milyen
tágas a világ
és
rettegett benne lenni.
Kinek testéből lettem
nem mondta mily kegyetlen
hely ez…
Kinek szívéből lettem nem tanított
meg létezni, a nehéz napokkal
szembenézni.
Hogy az ember rossz és jó,
tanácstalan engedtél el.
Velük szembenézni nem lett
könnyebb…
Kinek feléből lettem
megengedte, hogy egyedül menjek
végig
naivan és bután a tüskékkel font ösvényen.
A test aki lett felcseperedett,
erős lett.
Köszönöm neked te, ki
magamra hagytál elengedve.
Széles vállakat növesztettem,
magas fejet emeltem fel.
Nincs szükségem rád
soha többet.
Most már ősz lett a hajad,
szenvedj és küzdj ahogy azt te nekem
megengedted.
3 hozzászólás
“Most már ősz lett a hajad,
szenvedj és küzdj ahogy azt te nekem
megengedted”
“Szemet szemért, fogat fogért.” Ha képes vagy felülemelkedni és egyoldalúan is megbocsátani, akkor több leszel annál, akire nem számíthattál. Ugyanakkor megértem, hogy nehéz és hasonló helyzetben talán én is így gondolkodnék.
Szeretettel: Rita 🙂
Elgondolkodtató, bölcs versedet
elismeréssel olvastam.
Gratulálok!
Szép napokat, jó egészséget kívánok:
Zsuzsa
Én ezeket már tisztásztam magamban ?