Tűz és víz

Ha gyorsabban száguld a vérnél
az álom, s lüktető színekkel
villan az éj, hallom a szél
kristályai csengik, hogy lelkeden

vágy suhan, s vad lángú kéj… Homlokod
fényét látom a fánál, hangod is hallom,
nem rólunk mesél, nehezen gyulladó
vágyak zúgnak, a sötétben, s dalom

is messze zenél… Szellemek harcában
izzik a lelkünk, s a villámot markolva
nem ismersz rám, sorsom, hogy általad
égjek és éljek, vagy nélküled haljak,

mint lehull a harmat, a daloddal
csendes nyáréjszakán. Szerelmünk
víz lett, s én szomjazó vándor jöttem
hogy örökké maradjunk együtt,

égni és inni az élet vizét…
Szerelmünk tűz lett, álomban álom,
veszett világomban sötét és fény,
örökös harcává kellett válnom…