Csorog az esőlé
eresz öble teli.
Tűzpiros esernyőm
a vihart szereti.
Mint a vér ha pezsdül,
élénk lesz a színe.
Nem árthat a vad szél,
helyén van nagy szíve!
Nézd hogy lobog, dobog,
mint egy piros, nagy szív!
S ég kárpitján támad
csodás szivárvány ív…
Tűzpiros esernyőm
felkiált a szélben.
"Megtisztít a zápor
lemosva a szégyen!"
Hófehér ruhában
a zöld füvön megyek.
Keresztül a rónán,
ernyőm fejem felett.
Lemosva a szégyen,
kishitűség pora.
Esernyőm mosolyog
szivárvány-kapura.
Kicsalja a napot
fenn a magyar égen.
Tűzpiros esernyőm
feszül ezüst fényben.
3 hozzászólás
Elhiszem azt, végre munkába állhat a "Tűzpiros esernyő"
Elgondolkodtató, jó vers.
Szeretettel
Emese
Piros, fehér , zöld! Benne van!! Köszönöm, ezt a rendkívül jó verset!
Szeretettel:Marietta
Aranyos kis versike :-))) tetszett!
szeretettel-panka