Eljött a legsötétebb óra,
(Várj, várj)
Gyomot hajt lejtőd a Pokolba,
A Nap majd életet lehel beléd,
Vagy kiszív belőled minden reményt.
Üdv a Mocskos Kertben halandó,
Kit a bűn fuvallata sodort erre,
Ki mosolyogva, kínok között élve
Vezette félre az Úr minden teremtményét.
Sóhaj,
Pillanat,
Lélegzet,
Élvezet,
Ki nevet?
Aki utoljára nevet – rajtad,
Ellened,
De nem veled.
Fogd a kezem, erősen,
Mert a penge éles,
És egyre mélyebbre megy,
Vérben, érben, térben,
Üdv a Mocskos Kertben Gyermekem,
Kit szajha anya szült,
Kit ütve neveltek fel,
Kiből gyilkos vált,
Fogd a kötelet…
Ez a pillanat remek,
Elveszed – a saját életed,
Hagyj egy emléket a jelennek,
Üdv a Mocskos Kertben Neked!
2 hozzászólás
Négyszer olvastam el egymás után! Döbbenetes! Hihetetlen jó lendülete, sodrása van! Hallom alatta a dobolást! Ráadásul nyelvileg, “rímileg” is remek megoldásokat tartalmaz.
Egyre jobb! Poppy
Tudod mi a jó benne? Hog ytényleg egyedi, még senki nem írta meg. És most jó lett.