Üdvözlünk hát, kis jövevény,
Kicsi kincsem e Föld-tekén.
Várt már nagyon apa s anya,
Ismerősök egész hada,
Akik büszkén mosolyognak,
Igy örülnek e lurkónak.
Ezideáig máshol éltél,
Nem volt semmi, mitől féltél,
De most sem kell, vigyáznak rád
Őrangyalok és angyalkák,
Mert ki ilyen szép kisgyerek,
Annak baja sosem lehet.
Dehogynem lesz, jut eszembe,
Hisz az ifjú folyton enne,
És ha éhes, sirásba kezd,
Azzal törik meg majd a csend.
Nem hagyod majd apát s anyát,
Majd szenvedik az éjszakát.
Pelust is kapsz, kis nadrágot,.
Abban járod a világot,
Ami oly nagy, oly érdekes,
Hogy pihenni nem érdemes:
Pillepalack, zörgő dolgok,
Csattok, fésük, szines gombok.
Zajos világ, ami rád vár,
Csakhogy késő megbánnod már,
Hogy a fejed elődugtad,
Mert itt ez van. Nem is tudtad?
Ne félj semmit, mi szeretünk,
S egészségben felnevelünk…
ISTEN HOZOTT KÖZTÜNk!
6 hozzászólás
Gratulálok, elsősorban a kis jövevényhez. A vers pedig tündéri…és milyen igaz 🙂
Nagyon aranyos, Miki!
aLéb
Köszönöm szépen, de egyelöre nem a saját gyerköcnek szól, egy ismerösöm kért meg, hogy irjak pár sort nekik.
Kedves Miki!
Nagyon szeretetteljes fogadtatás a kis jövevénynek, bárhová érkezett is:)
Üdv: Borostyán
Nagyon kedves kis vers, gratulálok Miki: Colhicum
Meghatóan szép érzéseket és gondolatokat fejeztél ki versedben. Kedves Dallos Miki, ürölök, hogy olvastalak! Üdvözlettel, Katalin