Ott állok a hídon,
ugrásra készen.
Mire belém csap a mennykő,
a habok közt végzem.
Pusztulni akarok,
nékem bevégeztetett.
Nem tarthattok vissza,
már megmérgeztetek.
Ez a förtelmes élet
már gyermekként lecsupaszított.
Számkivetett voltam,
hisz mindenki elutasított.
Gyűlöltem élni,
fogyatékosnak hívtak.
Irtóztak tőlem,
ezért korán kinyírtak.
Megvetettek a nők,
megtagadtak mindent.
Ahogy én is megtagadtam
az embert s az Istent.
Pedig csak gyengédségre vártam,
s egy csöppnyi megértésre!
Parázna lettem,
mert vágytam az érzésre.
Nem kellettem néktek,
ezért most leugrok.
Szólít a folyó,
gátolni nem tudtok.
Hogy milyen féreg vagyok,
csak sajnáltatom magam!
Egy undorító tetű,
de mocskos a szavam!
Más testi nyomorék,
vagy éppen éhezik!
Mind hősiesen tűr,
s nem ekképp vétkezik!
Miért nem arról szólok,
hogy gyáva voltam?
A kényelmes vakságért
százszor meglakoltam!
Ami szép volt bennem,
a kutyának se kellett!
Így hát nem is adtam,
s megástam a vermet.
Összegeztem, mi vagyok:
egy önző, ostoba állat!
Miért csodálkozom,
hogy ők fordítottak hátat?
Csupán erre volnék képes:
hibáztatni mást?
Mintha bűntelen lennék,
úgy látom a csapást.
Elég, a korlátra mászok,
a halált akarom!
Ám valaki elrántja a lábam,
s rám ordít: mit művelsz, te barom?
6 hozzászólás
Húha!
Még jó, hogy belátod gyáva dolog megfutamodni! Azért vannak a gondok, hogy megoldjuk. és érdemes megoldani! Gratulálok versedhez!
Barátsággal Panka!
Kedves panka!
Beismerem, ez a vers túlságosan pesszimistára sikerült, nem én vagyok az alanya, hanem egy olyan férfi, aki teljesen meghasonlott a világgal és kész véget vetni az életének.
Bár nekem is vannak ilyen gondolataim, szerencsére még nem jutottam el erre a szintre, és tudom, hogy van megoldás.
Persze képtelen megtenni az öngyilkosságot, hiszen gyáva, mert nem őszintén élt, és mindig másokat tett felelőssé a kudarcért.
Ezért a vers 2. része, már ironikus, és rávilágít arra, mit hibázott el, amiért idáig jutott.
Köszönöm, hogy olvastál és leírtad a véleményed.
Üdv.:Tamás
Gratulálok versedhez, nagyon jó lett, Csak így tovább Tomi!
Szia aphrodite!
Köszönöm, hogy írtál.
Örülök, hogy jó véleményed van a versemről.
Nemsokára visszatérek.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Egy szerencsétlen sorsú, szenvedő emberről írt versed jól tükrözi az illető érzéseit, kétségeit. Sajnos, nem egyedi eset, annyi ilyen eltaposott élet lehet…
Mindig örömmel olvasom verseidet, mert mélyek és nagyon igazak a gondolataid.
Annak örülök, hogy a vers végül jól végződik.
Örülök, hogy olvastam.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Az a baj, hogy nagyon sokan elveszítik a tartást, amikor ilyen szerencsétlenségek történnek velük.
A bajbakerült hajlamos azt hinni, hogy a világon már senki nem fogadja el, mert a sok negatív tapasztalat elveszi a hitét, és már nem is próbálkozik a megoldással, nem hiszi el, hogy vannak, akik szeretik és befogadják.
Nekem is sok ilyen gondolatom van az életben, azért volt könnyű megfogalmaznom ezt a versben, szerencsére eddig mindig felül tudtam emelkedni.
Nagyon fontos, hogy mindenki megtalálja azokat az értékeket, melyek életben tartják és ami miatt érdemes élni.
Ez a vers egy kemény hangú figyelmeztetés volt.
Örülök, hogy olvastál.
Üdv.:Tamás