Ugrás a mélybe

Ha görcsös kezedtől reccsen a korlát,
s retinádban még vibrál a múlt,
összegyűrt boríték bélyege a szádon,
kaszálatlan mezőkön burjánzik az út,
akkor engedd szabadon kéreg alól sikoltó lelkedet,
s legyél lepkék szárnyába színt szövő hajnal,
melengesd a kényszertől nyirkos szívedet
egy álomból fogant madárdallal!