Úgy érzem, lassan-lassan meghalok,
Óráról órára, percről-percre,
Pillanatról pillanatra, másodpercről másodpercre,
És utána eltűnök a mindenségben.
Eltűnök, anélkül hogy láttalak volna,
Eltűnök anélkül, hogy érezhettelek volna.
Eltűnik a testem, a lelkem, és mindenem, de amit irántad érzek,
De amit irántad érzek,
Az megmarad mindörökre.
Úgy érzem
By Katus
5 hozzászólás
Hatalmas fájdalmat érzek ebben a versedben. De érzelmeid nagyon mélyek, ezért is sikerült művészien. Gratulálok! Remélem fájdalmad enyhül idővel!
Valóban szépen átjön a fájdalom.
köszönöm szépen a véleményeket.
Éltetem versedet!
A várakozás órái,örök idő van benne.
Várjuk,hogy teljenek az órák,de az idő mulását
már nem annyira,pedig az telik mindörökké.
köszönöm szépen Szejke!