Úgy hordjalak

Most leírhatnám illatod,
ahogy belém égeti magát,
ahogy hordozom az esszenciád
reggeltől-estig.

Írhatnám azt is,
ölelésed mennyire megrészegít,
mert még a vágyam előtt átkarolsz,
nincs időm józannak lenni…

Papírra vethetném
ki nem mondott bókjaid,
amik titokban perceinkre feszültek,
vártak, érzem-e selymük?

Mondhatnám: tollhegyem
csak rólad ír, neked,
te díszíted fel, te – saját magaddal –
már évek óta üres vitrinem.

De nem. Inkább te írj,
karcold illatod, ölelésed, bókjaid, magad;
tetováld belém a szerelem
misztériumát, úgy hordjalak!