ahogy semmire a világon,
ha újra megcsókolnál
az lenne a valóra vált álom.
Vágyom, hogy újra megérints,
hogy hozzád bújhassak szorosan,
ha hallhatnám a hangodat,
ha reggel láthatnálak kócosan.
Úgy vágyom rád,
mint kaktusz a napfényre,
mindenemet odaadnám,
ha velem lennél végre.
Úgy vigyáznék rád,
mint róka a kölykére,
hogy boldogságom szétkürtöljem,
kiállnék a világ közepére,
s kiabálnám a levegőbe,
az égre, a csillagoknak,
köszönném Istennek,
mindennek, hogy nekem adtak!
2 hozzászólás
Szia
Remélem, olvasta, kinek íródott.Nagyon szép!
Szeretettel:Kriszti
Nem, nem olvasta… 🙂 Sosem mertem odaadni:) Köszönöm Szépen!:))
Szeretettel: Kriszta:D