Átölellek téged mézillatú rét,
csobogó csermely, fürge patak.
Lelkembe súgod a reményt, a békét,
átkarollak kicsi madarak!
Illatos ibolyák, fakadó rügyek,
karomba fonlak szelíd szellő.
Bújjatok hozzám csipkés, szilaj bércek,
buja, zöld lankák, Nap, felkelő.
Nyújtsd kezed, ó, mezei, üde illat!
Zárj karodba suhanó sólyom,
hadd szálljak veled, tárd ki a titkokat!
Festői! Ugye, nem álmodom?
16 hozzászólás
Nem álmodsz, de ha mégis úgy gyönyörű álom ez!
Élmény volt olvasni
Engem eltalált!
Szeretettel gratulálok!
Üdv András
Kedves András! Köszönöm szépen kedves szavaid, nagy örömet szereztél vele!
Szerintem nem álmodsz! Teljesen hiteles mindegyik természeti képed, és annyira színes, üde, lelkendező, hogy valóban körbevesz. ha csak álmodnád, akkor olyan ködös, borongósra festenéd, mint én.
Az első és harmadik vsz. tetszett a legjobban, s az tűnt fel, hogy mennyire kezdesz odafigyelni a rímek minőségére is.
üdvözlettel: Grey
Kedves Grey! Köszönöm szépen az olvasást és kedves szavaid, nagy örömet szereztél vele!
Hű, de remek tavaszi vers, csupa frissesség, csupa erő, dinamika! Nagyon tetszett, gratulálok:B:)
Köszönöm szépen a gratulációt és kedves szavaid, nagy örömet szereztél vele!
Kedves Suzanne!
Már meg sem lepődöm – hát persze, hogy egy újabb gyönyörű természet-varázslat vers.
Szeretettel: Laca
Kedves Laca! Igen ismét egy tavaszi vers
Köszönöm szépen, hogy olvastál és a kedves szavaid, nagy örömet szereztél vele! 
Kedves Suzanne!
Valóban gyönyörű képeket használsz, szinte érzi az ember a mező illatát, hallja a csermely és a fürge patak csobogását.
Egy picit nekem zavaró az első versszak végén az "átkarollak, kicsi madarak!" Igaz, ha odagondolom a kicsi elé a titeket névmást, akkor már jó, de nélküle nem az igazi.
A rímekkel sem vagyok teljesen kibékülve. Nem tiszták, pláne, hogy a felkelő Nap-ot is meg kellett fordítani.
Remélem nem veszed zokon zsörtölődésemet, de szerintem nem jó, ha csak dicséretet kap az ember, mert akkor azt hiszi, már nincs mit tanulnia. Bizony, ha körülnézel nálam, ott is találhatsz ilyeneket, pedig én igyekszem elkerülni őket.
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz! Köszönöm az épító jellegű kritikát!
Szia ElizabethSuzanne!
Bár a verseden akad csiszolnivaló, engem mégis megtalált.
Nagyon tetszenek benne a képek, a gyermeki idill. Jó elidőzni gondolataiddal, mert nyugalmat árasztanak, és erre nagy szükség van manapság.
Ha fejlődni szeretnél, akkor a rímekre mindenképpen nagyobb figyelmet kellene fordítanod. Látom, hogy a szótagszámokat nem bíztad a véletlenre.
Köszönöm a kikapcsolódást.
Szeretettel: Kankalin
Drága Kankalin! Köszönöm szépen kedves szavaid, és az építő kritikát
Zsuzsa
Kicsit módosítottam a 2. vsz. 4. során
Átölellek téged mézillatú rét,
csobogó csermely, fürge patak.
Lelkembe súgod a reményt, a békét,
átkarollak kicsi madarak!
Illatos ibolyák, fakadó rügyek,
karomba fonlak szelíd szellő.
Bújjatok hozzám csipkés, szilaj bércek,
ébredező Nap, zengő felhők .
Nyújtsd kezed, ó, mezei, üde illat!
Zárj karodba suhanó sólyom,
hadd szálljak veled, tárd ki a titkokat!
Festői! Ugye, nem álmodom?
Kedves ElizabethSuzanne!
Ezért vagyunk mi egyek, mert merünk mások lenni.
Nekem az eredeti szebben cseng.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs! Köszönöm szépen!!!!!! Akkor az marad :))))
Kedves Zsuzsa!
Szép verset írtál, ami bizonyítja, hogy szereted a természetet. Igen abban sok szépséget találunk.
Előttem szólók már elmondták, mire kell vigyáznod, nem akarok ismételni. Minél többet írsz, annál hamarabb rájössz magad is. Szép a versed befejezése.
Szeretettel olvastam: kata