Szent este szállt le, csillagos éj,
Pásztorok látják, új csillag kél.
Utat mutatva, az égen halad.
Nyomában látni királyokat.
Megáll a csillag egy barlang fölött,
Három király jő, jól öltözött.
Gáspár már tudja, megérkezett,
Istennek fia itt születet!
Menyhért mosolyog, boldog, hogy lát
Emberek között égi királyt.
Boldizsár érzi, hogy árad a fény,
Szeretet útján a barlang ölén.
Angyalok gyűlnek az égből közel,
Földre leszállott mennyei hely.
Mária karján mosolyog ő,
Nála a jelen, múlt, a jövő.
Pásztorok látják ragyogni már,
Bíborban fürdik a látóhatár.
Három király jött imádni őt,
Leborulnak a kisded előtt.
Ajándékukat átnyújtják ők,
Mit neki szántak a nagy út előtt.
Aranyat hoztak, tömjén velük,
Ládikó mirhát rejt, mit fog a kezük.
Mária boldog, József örül,
Pásztorok gyűlnek a kisded körül.
Angyalok köszöntik, szent éjjelen,
Árad az áldás és kegyelem.
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Ritkán lehet olvasni ilyen gyönyörűen megmunkált szép karácsonyi verset.
Öröm, hogy rátaláltam és szeretettel olvastam: Kata
Bizony, ez a versem is tizedik éve íródott már. Hogy szalad az idő! Talán még a stílusom is változik némileg idővel… Már annyi karácsonyi versem összegyűlt, hogy amikor közeleg az ünnep arra gondolok, hogy írjak -e még? Hiszen van jó néhány. Aztán általában mégis írok újabbakat… 🙂
Szeretettel: alberth