Szent este száll le, csillagos éj,
pásztorok látják, új csillag kél.
Utat mutatva az égen halad.
nyomában látni királyokat.
Megáll a csillag egy barlang fölött,
három király jő, jól öltözött.
Gáspár már tudja, megérkezett,
Istennek fia itt született!
Menyhért mosolyog, boldog, hogy lát
emberek között égi királyt.
Boldizsár érzi hogy árad a fény,
szeretet útján a barlang ölén.
Angyalok gyűlnek az égből közel,
földre leszálló mennyei hely.
Mária karján mosolyog ő,
nála a jelen, múlt, a jövő.
Pásztorok látják ragyogni már,
bíborban fürdik a látóhatár.
Három király jött imádni őt,
leborulnak a kisded előtt.
Ajándékukat nyújtják ők át,
amit a gyermek kezükben lát.
Aranyat hoztak, mirhát, tömjént,
éltették közben az új reményt.
Mária boldog, József örül,
pásztorok gyűlnek a kisded körül.
Angyalok köszöntik szent éjjelen,
Árad az áldás és kegyelem.
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Mint látom, nem mostanában tetted fel a verset, de eddig senki nem talált rá, rajtam kívül.
Örömmel olvastam gyönyörű ünnepi verset, egyébként is nagyon szeretem olvasni mindegyik verset.
Igyekszem mindhez hozzáférni, ha nem mindjárt, később is.
Köszönöm az élményt.
Szeretettel: Kata
Igen, ez eléggé régi versem, kedves Kata. Sok-sok írásom hiányzik még a Napvilág.hu lapjáról, próbálom keresgetni és feltölteni őket, miközben persze újakat is írok. Ez is egy olyen vers, mely az innen hiányzókat pótolja.
Szeretettel: alberth