Hátamon cipelem
súlyos háti zsákom,
életkövek húzzák,
molyrágta a gúnyák.
Eldobom, levetem,
boldogan ébredtem.
Lista sértettségről,
megbocsájtásokról,
régi rosszat nyomban
lemosom magamról.
Próbálom éltetni
fiatalságomat,
elűzöm szívemből
borúlátásomat.
Megőrzöm kedélyem,
újév az esélyem?!
Magas frekvencián
rezeg lelkem tisztán,
túlteszem magam,
idős korom kínján.
Régimódi hobbim,
bölcs dolgokra váltom,
újévet köszöntök
drága jó barátom.
Romantikus lelkem
szabadon szárnyaljon,
békémet megleljem,
ösvényem vigyázom.
Ott leszek fűben,
a nyíló virágban,
örömben, vígságban,
színes boldogságban.
Felhők felett látom
ragyogni a napot,
köszönöm a Fénynek
mindent, amit kapok.
Boldog Újévet kívánok!
2 hozzászólás
Kedves Évike!
Remek az Újévre készített versed. Azt nagyon okosan teszed ha eldobod, leveted – ahogyan írod – az
"életkövekkel tele" hátizsákod eldobod, leveted.
Ügyesen állítottad össze a versed gondolatait, nagyon tetszik benne minden, és nagyot üt rajta jó
irányban a vége:
"Felhők felett látom
ragyogni a napot,
köszönöm a Fénynek
mindent, amit kapok"
azért, mert abban a reménység olvasható.
Szeretettel olvastam, öt csillaggal! Kata
Kedves Évike !
Neked is békés, boldog új évet kívánok, remek alkotás, öröm volt olvasni 🙂
Szeretettel : Zsu