Új fény

Jártam utamat, hegyeken át,
Fáztam hóban, s fagyban,
Vágta szikla a tenyerem,
A semmiért vérem ontottam.

Égette arcom a Napsugár,
Száraz volt ajkam, víztelen,
Remény nélküli világban
Nem volt más, csak a hitem.

Úsztam hosszú folyókon,
Karom gyengén, fuldokolva,
Más örömén mosolyogtam,
S elbújtam csendben, sírva.

Egy apró, fényes jelt vártam,
S tán fel is adtam már harcom,
Mikor csillagporral szórtad
Lelkem, szemem…s az arcom.

Rég nem látott csillag ragyog,
Előbújó, furcsa új világ,
A tél közepén, hó között
Kinyílt bennem egy kisvirág.

Már nem fáj a tenyerem,
Nem is száraz az ajkam,
Begyógyult sebek testemen,
Miket kaptam egykor a harcban.

S a szív sem szakad szanaszét,
Ott dobban benne egy új fény,
Álmot sző ébredő lelkemre,
S előtör belőle egy új remény.