Véget ért egy éjszaka,
Új nap virrad.
Létedtől hangos
Az üresség.
Te már régen feledtél,
De én megint,
Újra és újra,
Nem fordítottam hátat
A múltnak.
Kipróbáltam a fájdalmat,
Mi neked „köszönhető”.
Kipróbáltam milyen
Elfutni magam elől.
Igen ,
Megint kiújúlnak régi sebeim,
Mire egykor gyógyírként,
Az élet mezején Téged szakítottalak.
De Te sem voltál jobb hozzám,
Rám nézel és szaladsz tovább,
Ölelésed maga a halál,
S csókod öl,kész gyilkosság.
Kérlek!-s nem könyörgök tovább,
Nem alázom magam,
Csak egy nap elmegyek,
És akkor erős leszek,
Míg hálót sző az éjszaka,
Én megszököm ,
s soha többé vissza nem térek.
S ne szívd tovább vérem,
Ne szennyezzen be érintésed,
Elhagylak most,és búcsút intek,
Mit oly régen meg kellett volna tennem.
2 hozzászólás
Nagyon őszintén írsz, szinte magam előtt látom az arcod, ahogy átéled az érzéseidet.
Én is hasonlóképpen vagyok jelenleg…
Elismerésem! 🙂
Üdv:
Petrucci
Kedves Catti!
nagyon jó címet választottál!
Új nap virrad! Bizon yúj, és rázd le magadról mindazt a mocskot ,mit rádtapsztottak azok, kik meg sem érdemeltek! És az új nappal kezdj új életet!
Nagyon életszerűen és átéléseel vallod be leked fájdalmát. Szép és én megértelek.
üdv.:
hamupipő