Szellem vagyok.
Ártalmatlan, könnyű, kicsi és áttetsző.
A leheletszült, langyos libabőr a hátadon,
az ölelő, az elfogyó, de szüntelen újratelő takaró,
a csendes simítások az ajkad körül
és a szép álmú csók a szemeden
mind én vagyok neked,
s te pedig egy már megélt ébredés vagy nekem.
Új rész kezdődött
By AmigoH
4 hozzászólás
Ahogyan dolgokat ábrázolsz, valóban egyedüli és kreatívnak hat, de annyira távol áll tőlem ez a stílus, hogy nem tudom értékelni.
Nem szeretem a varázslatot, ha nincs meg számomra az üzenet, kicsit olyan, mint a cukormáz, ami már annyira édes, hogy nincs is íze.
Mindenesetre van tehetséged, nem vitatom, csak nem nőttem még fel hozzá eléggé, hogy ez irodalmi élményt is jelentsen nekem.
Üdv.:Tamás
Írásod nekem inkább prózának illenék be, mint versnek. Szép szavakat használsz, de az egész – versnek valahogy szétesik. Javaslom, sok verset olvass nagy elődeinktől, de az újabban divatba jött szabad verseknél is jobb betartani bizonyos szabályokat.
Persze, ez az én véleményem, s jó indulattal írtam le ezeket a sorokat. A lényeg: minél többet írj és mások verseit is figyeljed.
Üdvözöllek: Kata
Képeid plasztikusak és nekem tetszenek.Szerintem "egy szusszanásra"kell olvasni.Grt.Z
Kedves Amigoh!
Kedves és szép vers.
Ági