Reményekkel telve
Vágyaim kelnek életre
Ezt követeli az elme.
Saját vágyaim színpadán
Előadva magán darabom
El jut más szívéhez talán
Nem kell már hatalom.
Az ő fülébe súgva halkan
Egy őszinte igaz szó
Mert nélküle meghaltam
S szívemre hullik a hó.
3 hozzászólás
Kedves Richard!
Jól érzed, mert igen, érzéked van a verseléshez. Kár, hogy elveszítetted azokat. Abból az a tanulság, hogy amikor telefonálnak, akkor nem kell verset írni!
Készíts a verseidből kötetet, és ha egyelőre nem adod ki nyomtatásban, akkor a
Országos Szécsényi Könyvtár MEK.oszk.hu-nál tedd fel. Az én írásaim is ott vannak, és többszázan – ezrek is olvassák a jó írásokat, akár próza, akár vers az.
Sok szerencsét kívánok irodalmi munnkádhoz.
Szeretettel: Kata
Kedves Katalin!
Köszönöm a véleményt. Igazából azért írtam sokat telefonra mert volt hogy nem volt kezem ügyében papír és toll vagy éppen írásra alkalmatlan helyen voltam (pl. buszon) és így telefonra írtam sokat, és már bánom hogy nem másolgattam ki őket valahova mert van kb 10-20 vers amit sajnálok hogy eltűnt. Illetve köszönöm a tanácsot, és megnézem az Országos Széchenyi Könyvtár oldalát.
Hálás köszönet!
Üdv: Zelenka Richárd (Árnyékhold)
Kedves Richárd!
Soraidból sugárzik a keresés, az út keresése, a cél keresése. És érződik az is, hogy van elképzelésed. Itt éppenséggel jó társaságba keveredtél. Kívánom, hogy merítsd belőle a legtöbb hasznot.
Üdv: Laca 🙂