Ében éjben, szárnyra kapnak az álmok.
Türkiz égen felhők, vitorlások.
Csillagködök rejtekéből valóra váló
Remény születik a Földre egy csodás napon,
csuda-éjszakán. Apállyal növő holdkor
békében, szabad, tiszta tekintetek.
Homlokok is, mind ránctalan.
Felnőhet majd minden gyermek
felhőtlen-gondtalan.
Ácsolatlanul maradnak a szörnyű keresztek.
E zűrös sárgolyón nem ölnek többé. Szeretnek.
5 hozzászólás
Kedves barnaby! Bár a versed gondolatisága nagyszerű és próbáljuk elhinnei így lesz. Sőt tettél is érte itt magvas soraiddal. De: Érzéki csalódás csak az "ében éjben" felreppenő képzelgés. Reménykedjünk! Szeretettel Éva
Kedves Barna!
Bár úgy lenne ahogy írod szép versedben!
Nap mint nap a terror, az erőszakos halál (Berlin legutobb)
Szerintem a remény hiábavaló. Szomorú, vad világ jött el. (bocs, hogy itt mondtam ezt a versed alatt)
Szeretettel kívánok békés ünnepeket az egész világra, legalább az ünnepeket tisztelnék.
Üdvözöllek szeretettel: Ica
Kedves Barna!
Bárcsak ez az álom valósággá válhatna! Én még mindig hiszek – valahol a lelkem mélyén – AZ EMBERBEN. De amit nap mint nap látok, az egyre csak rombolja ezt a hitet. Bárcsak szép versed szárnyra kapna, s belopózna mindazok lelkébe, kiknek a legnagyobb szükségük volna rá. S e zűrös bolygón nem ölnének többé. Szeretnének.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Remény"Felnőhet majd minden gyermek
felhőtlen-gondtalan." Igen talán innen kezdhetnénk.
Adja Isten, hogy így legyen!
Gratulálok szép új évi gondolatodhoz!