Mily szánalmas
hogy fényes nappal
meztelenítve
a derű és higgadtság
a vörös folyóból árként
zúdul elő
és a hegyi ösvény
romló hullákkal kikövezve
amin ha menetelsz görcsös
vigyorba préselt arccal
és ha kinyújtod kezed
férgek rágnak át liliomszirmokat
akiket nem lehet megmenteni
a kezükben hamu és könnyek
és csend szárad
a hold és nap embertelen hágója
még holnap is becsukja szemem
csendben kérdezni bíbor napokat