ha te nem hívtál volna.
Gyógyuló sebemen a heget,
fel nem tépted volna.
Ha könyörgő szavad,
hozzám nem szállt volna.
Most nem lennék itt újra,
a szám nem szólna.
De, hiába kértelek,
óvtalak védtelek,
tehetetlen voltam,
magamat okoltam.
Lelkemet hideg szél fújja,
aztán most?- itt állok újra!
10 hozzászólás
szia Kriszti!
a reménytelen, de örök körforgás.
ezt érzem ebből a versből.
szépen kanyarodik a vers, ügyesen
tér vissza a kezdethez.
grat.
ölel
leslie
Kedves Leslie:)
Bizony van ez így, az ember visza tér, aztán kiderül, hogy olyan e mint a káposzta, jó e felmelegítve:)Nos ez akkor nem jött be:)De rég is volt Istenem
Ölellek:Kriszti
Szia Kriszti!
Látom a versed nem mai… mégis hányszor, de hányszor áll elő ez a helyzet…
…ha nem is Nálad, csak úgy a Nagyvilágban…
Üdv:Gy
Bizony Gyömbér, mindenki életében előfordúl, hogy eltévedt lelke vissza tér.Aztán a nagy könyvben megírtak szerint, előbb utóbb kiderül, sikerül e:)
Szeretettel:Kriszti
Szia Kriszti!
Jól ismerem ezt az érzést, amiről írsz. Ha szerelmesek vagyunk, nem tudunk mást tenni, mint megyünk a hívó szóra.
Szeretettel: Rozália
Így van Rozália.Csak a baj akkor van, ha mi mindig a szívre halgatva, lépünk, és pofára esünk.Nos velem akkor ez történt:)No de a gyermekszerelemben, ez nem meglepő:)És hát felnőtten is megesik.
Öleléssel:Kriszti
Kedves Kriszti!
"Újra" sikerűlt szépet írni!
Hát igen, nem lehet mást tenni,
Ha az ember szeret, vissza kell térni!
Örök körforgás, mely boldogít és meggyötör,
Majd kezdődik minden elölről!
Szeretettel: Dóra
Kedves Dóri!
Neked is sikerült szépet alkotni!Mindig ámulok a hozzászólásaidnál!KÖSZÖNÖM!
sZERETETTEL:kRISZTI
Még 86-ban írtad,
s idáig kibírtad,
hogy csak most tártad elénk?
Mennyire időtálló
látod, e versed.
Mennyi régi érzés
kavarog még benned.
Gratula!
Köszönöm, kedves Félix!
Szeretettel:Kriszti