Ma újra szomorúbban ballag a Nap
A pirkadat vöröslő bársonyán.
Hisz itt hagysz újra,messze szállsz
Az életed sorsának madarán.
Ma újra könny lapul szememben,
Mit eltitkolok,hogy meg ne láss.
Alig jöttél s már újra indulsz
Oly fájdalmas töled a búcsúzás.
Úgy fáj,hogy elmész ,már újra érzem
Hiányod helyét a szivemben.
Mit kifoldani nem tud az élet,
Csak akkor ha itt vagy mellettem.
A jó szerencse legyen veled,
S az Isten áldja utadat.
Nálad jobb testvér a földön
Én biztosra tudom,nem akad!!
5 hozzászólás
Szia!
Nővérednek írt versed nagyon szép megható.Gratulálok!
Üdv:Selanne
Köszönöm,kedves Selanne,és az tis ,hogy benéztél hozzám
Szia Szekelyke!
Nem gondoltam volna, h ez lesz a vége, már fogalmaztam magamban, h nem szabad futni olyan után, aki mindig elmegy, hiszen az azt bizonyítja, h nem biztos az érzéseiben, s ez már eleve rossz jel, de amikor olvasom a végét, huh… jól eltaláltad! Megfogott a versed! Ügyi!
Üdv: Lady Nairi
Kedves Székelyke!
Gyönyörű képek és a testvéri szeretet hű példája versed!
Elismerésem!
sólyomlány
Szia! 🙂
Gyönyörű a versed! Igazi szép lélekre vall!
Örülök, hogy megtaláltam! 🙂
Szeretettel: Kankalin