és újra, és megint…
szemed távolodva
fénylőn búcsút int,
tovatűnt alakod
mindjárt ködbe vész,
s én mégsem hiszem:
csak ennyi az egész…
Mindig…és újra…
és újra bennem él,
nagy árat fizetek
a fájó könnyekér'
a valóság süvölt:
felejtsd gyorsan el-
– el kell azt engedni
kinek menni kell!
Mindig…és újra…
és megint álmodom,
átrepít álmom
a messzi távolon –
– oly valódi a kép
el sem hihetem
hogy tényleg nem te vagy
ki szembe jön velem…
Mindig…és újra…
és újra, és no lám:
felém lépkedsz álmom
szivárvány-porán
lábnyomod csillog
– színes délibáb –
tudom: nem valóság,
de nekem a világ…
6 hozzászólás
kedves Dreaming!
A te szerelmed, úgy látszik nem érez, vagy nem tud olvasni, vagy egyszerüen másképp képzeli el a szeremet mint te. Próbáld meg Paulo Coelho idézetét megfogadni:
"A szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük – ahelyett, hogy hagynánk, hogy a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar: szabadon, zabolátlanul, ereje teljében, vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk."
Engedj szabat utat gondolataidnak, és ne követeld a szerelmet. Még az is aki a szerelmét szabadon adta, ha észrevesz az igát(féltékenység), szabadulni akar alóla.
Tanulj meg várni, és egy szép napon a szerelem az öledbe hull.
üdv Toni
Kedves Toni!
Már többször leírtam: ez a kapcsolat csak az én számomra szerelem (elejétől fogva) – neki ez elemi "lelkitárs", "legeslegjobb barát" kategória… Ő a verseimet sem ismeri – nem mutatom, mert csak zavarban van tőle (eleinte néhányat olvasott) – örül neki, de mivel ő nem ezt érzi – zavarja is :S
Ez van…
Valahogy úgy van, hogy amit nagyon szeretnénk, azt legalább álmainkban szeretnénk látni mintha igaz volna. Még az is boldogítja az embert, ha megálmodja.
meghatóan szép versedet örömmel olvastam még így, utólag is.
Szeretettel: Kata
ó,ez a vers nagyon szép,teljesen elnyelt az érzelmek tengere,köszönöm .Üdv:Székelyke.
Szia kedves Kata!
Igazán nagyon köszönöm!
Szeretettel Éva
Szia Székelyke!
Örülök, ha tetszett. Köszönöm.
Szeretettel Éva