Újraélve

Virágok ismerős illata, és a játszótér,
Egy pad hol minden kezdődött, és ahol véget ért,
Madárszó, virágnyelv, lopott pillantások hada,
Ölelés, szenvedély, szerelem s persze… Ő maga.

A minden, a semmi, a sok és a kevés,
Édes álom, együttlét, s a magányos ébredés,
Választás, elhagyatottság, és temetett emlék,
Újrakezdés, félelem: … "Lesz ilyen még?"

Virágba borult park idézi a múltat egyre,
Őrültség, s rég olvasott sorok, „… várlak, gyere”
Vadul zakatoló agy küzd még ellene,
Űzné a testet távol, jó messzire… de,

Dobbanások sokasága dacol már az ésszel,
Felsejlik a régmúlt, mi már jelen és nem kényszer,
S a szél ismét feltámad hűsítően arcon legyint,
Mosoly suhan… ez dejavu… megtörtént megint…