Ülj le hallgass kicsit még,
sötét köztünk most az ég.
Izzó szemfedőd a régi,
ámulva szerelmed idézi.
Ülj le, s figyeld dalomat,
estig álmodtam álmodat.
Fáradt lelkünk elvitte a szél,
padlásról a dércsípte kéj.
Kezed ha térdeden hagyod,
nem érheted el a holnapot.
Menj el ,taszítsd el dalomat,
nem álmodhatom álmodat.
Ülj ide mellém
By Alkonyi
9 hozzászólás
Kedves Alkonyi!
Ez nagyon gyönyörű 🙂 ! Gratulálok hozzá !
Szeretettel : Marcsy
Kedves Marcsy!
Köszönöm 🙂
Üdvözlettel: Alkonyi
Kedves Alkonyi!
Én biztos melléd ülnék :)))
Jari
Kedves Jari!
🙂
Szia Alkonyi!
Csodaszép!
Egyben még sok mást is mond!
Emlékezéseket!
Gratulálok:sailor
Szép estét!
Szia sailor!
Bizony kérem, van ebben a mesében sok dalocska:)
Legyen szép az estéd 🙂
Üdvözlettel: Alkonyi
Hangulatos, szép vers.
Nerine
Szia Alkonyi! "Fáradt lelkünk elvitte a szél" – remélem nem túl messzire! Tetszik ez a versed! Üdv: én
Szia Bödön!
Talán a "közelben" még itt játszik a szél vele 🙂
Üdvözlettel: Alkonyi