Ültess fát, ha megnő élvezd az árnyékát.
Gyümölcse létednek éltető nedűt ád!
Ősszel lehull ágáról a levél, de te ne félj!
Semmi baj, csak, jön a tél.
Tavasszal új virágot fakaszt,
Levelet hajt, árnyéka simogat.
S ez így megy évről -évre,
Ha sok a gyümölcs, tedd el télre!
Így lesz a múltnak emléke.
Őrizd a fát! Létednek évről-évre
Éltető nedűt ád.
Ha hosszú évek múlva elfárad,
Ha tavaszra nem hajt újra ágat,
Még akkor is téged vidít.
Télen a szobába melegít.
Téged véd és szolgál, utolsó hamváig.
6 hozzászólás
Hát igen.. az élet örök körforgása, amiben minden változik, de vannak dolgok, amik örökké megmaradnak. Tetszett a versed, ami szintén egy gyümölcs, mit megosztottál velünk. Köszönjük!
Kedves Gyémánkereső!
Köszönömszépen a látogatsod, és a véleményedet. nagyon jólesett
Szeretettel:marica
….:):)szóról szóra igaz, amit írtál:):)….én is imádom a fákat!!!..élve..”holtan”…szépet írtál:):):)üdv…doratea
Köszönöm Kedves Dorotea!
Szeretettel: marica
Jaj de szépen dicsérted a FÁT, nagyon tetszett marica! Gratulálok!:)
Köszönöm kedves sleepwell!
Nagyon örülök, hogy elolvstad, és ráadás, hogy tetszett is.
marica