Ülünk a fényben

Hallgatag vagy. Kék csend ölel körül.
Szemedben fák ágai látszanak.
Benned a mennyeknek fénye köszörül,
és összecsengenek a szép szavak.

Hallgatag vagy. Most rebbenő ujjaid
simítanak, és úgy csókol a száj,
hogy érezzem, mennyire jó újra itt,
mint tengertől újra élő aszály.

Hallgatag vagy, és a hajnal feldereng,
maradhatsz addig, míg maradni akarsz,
felettünk felhő és madárraj kereng,

s egyszerre őrült szavakat hadarsz,
de nem mondok semmit, csak veled vagyok,
és ülünk a fényben, mint a boldogok.