Foszló ragyogás az utcán,
bágyadtan andalgó emberek,
feledettnek hitt fakó arcok
néznek rám az aluljáróból.
Nincs velük senki,
hamu már a szeretet,
befagyott szemmel tekint
Nincstelen a fényre, s
hiába van ünnep,
nincs olyan ablaküveg,
mely alatt ne suttogná
egy árva gyermek,
hogy bár benn lehetne…
Ó jöjj kicsi angyallány,
arany hajaddal simogass,
adj erőt, hogy minden este,
ha az utcára kimegyek,
egy feledettnek hitt
Gyermek kezébe
hitet, s reményt tehessek.
8 hozzászólás
Jó látni, hogy más is észreveszi az ünnepnek ezt az oldalát… Sokszor eszembe jut, hogy a karácsony nem is azokról szól, akik bent melegednek a szépen feldíszített fájuk mellett, hanem azokról, akiknk nem jutott sem meleg, sem karáccsonyfa. Tetszett a vers is! 🙂
Nagyon örülök, hogy tetszett a vers is, és hogy átláttad a mondanivalóját! Nagyon köszönöm, hogy olvastál!
Kedves Hayal! Szép verseddel igazi értelemmel tapintottál rá egy lényeges ünnepközeli momentumra. Gratulálok. Üdv.: Túri I.
Köszönöm Imre, nagyon jól estek kedves szavaid, és boldog vagyok, hogy olvastál!
Bizony, az ünnep sem mindenki számára ünnep.
Versed felhívó jellege dicséretes.
Szeretettel: Éva
Köszönöm Éva, boldoggá tett a tudat, hogy olvastál!
Ünnepi… Belülről ünnepi: ünnepi az érzés, mert jó… Ha szeretet ébred a szívünkben, akkor bennünk ünnep van…
"szívünkben nyár van" – írtam egy kis háromsorosban (a Szentlélekről);
szívünkben ünnep van, ünnep lehet – ez jut most eszembe erről a (megindító) versről; és… újra karácsony közeleg…(!)
Üdv., Á.E. (2007.nov.27.)
Köszönöm, hogy olvastál, és írtál, ismét elgondolkodtattak a soraid, mint eddig mindig! Az jutott eszembe, hogy akkor van csak ünnep, ha, mint írtad:bennünk,belül van az ünnep. Amíg háborúzunk másokkal, nem fogadunk el másokat, még ekkor sem….akkor az már csak fél ünnep. Vagy még annyi sem. Örültem a soraidnak!
H.