Merengőn álmát szavakba öntötte
nem tudván még,
hogy sarj-ezredék
erre vonul kivetett mellekkel,
hogy nyílón egykor
bojtorján szúr
ahol
a dalt
vak fűl nem hall,
ököl dörög,
ha ellen-talp
tiprásra dörömböl
nem vésztek elődök hiába
a múlt árnyába
élőkké kovácsolta
halni nem bíró álom
Isten áldotta
hitében hánykódó
magyar
halni várják,
de ö nem…hal.
3 hozzászólás
Nagyon kemény vers, és örülök, hogy olvashattam.
aLéb
Nekem is tetszett, de az volt az érdekes benne, hogy hangosan kellett olvasnom ahhoz, hogy értsem is (legalábbis remélem, értettem), mert olyan igazi, szavalnivaló vers. Gratulálok!
Hanga
Én is úgy vélem, mint az előttem szólók. Azt hiszem, ez egy olyan szavalós vers, kemény de mögötte hazaszeretet és embertársaink iránti szeretet húzódik. Méltó az ünnephez, méltó a Himnuszhoz. Köszönjük és gratulálok!