Ünnepeink

Haibun

Ki ne vágyna békeségre, csendre e hazában? Ez az ünnep legyen emlék, a magyarok szent napja! Gondoljunk ma elődeinkre, s nagy költőnkre, s azokra, akik életüket áldozták a hazáért, a márciusi ifjakra, Petőfire; versével ébresszük fel hazánk alélt népét!
Ünnep van ma, gyűljünk össze, minden magyar emlékezzen szavaira, ő kiáltja ma is az ifjúságnak: „Talpra magyar, hí a haza!”
– Emlékezzünk, az aradi tizenhárom vértanúra, az 1956-os hősökre, hajtsunk előttük fejet, kik a magyar hazáért ontották vérüket.
Elhagyott temetők sírjaiban porladó csontjukból nyíló sok virág tanúja annak: ők a hazáért hullatták vérüket. Sokat szenvedtek őseink, békességre vágytak, de a véres tanúságból nekünk már túl sok kijárt! Ne feledjük, tudjuk mindig, mit kell tennünk: fogjunk össze, istenáldást ne szégyelljük, imádkozzunk kezeinket összetéve.
Imában könyörögjünk magyar szentjeinkhez, tekintsenek le hazánkra, mostoha-sorban élő emberekre.
Gyermekeink-unokáink is a szabadságért kiáltnak! Jó lenne már végre, ha gyűlölködés helyett nyugodt élet, béke és megértés jönne, és megvilágosodna minden magyar szívében a remény morzsája! Békesség és a szabadság szele lengje körül a magyar otthonokat, egész hazánkat!
Így emlékezzünk e napon a szabadság születésére! Legyünk büszkék Petőfink nevére, és hírnevet szerzett elődeinkre! Ha minden emberben feltámadna a remény… talán egyszer mi is érezhetnénk még, milyen lehet a nyugodt lét!
Jó lenne nyugalomban élni szeretett hazánkban, gyújtsunk ezért gyertyát, hogy az esti fényben lobogjanak, lángjuk világítson el a kivándorolt fiainkhoz, szolgáljanak tanulságul mindnyájunknak, hogy nekünk itt a legjobb, e véráztatta hazában, s ha majd megmunkálják mindenütt ismét országunk parlaggá alázott földjeit, akkor

nem lesz éhező,
mindenkinek jut kenyér
eme hazában,

és nem maradnak fedél nélkül nyomorgó emberek. Amikor – nem csak ünnepeken jóllakva –
jól érzi magát mindenki, akkor lesz jó élni e földön!

Aki jót akar,
szeme előtt lebegjen,
csak ezért küzdjön!

Elődeink-mártírjaink is ezt akarták, ezért ontották vérüket, ezt sose feledjük; ne árnyékoljuk be küzdelmüket, emlékezzünk rájuk hálával. A magyar nép hősi múltját elfeledni nem szabad, azzal saját magunk sírját ásnánk meg! Ők már akkor tudták, hogy

nem szabad csendben
tűrni, a békességért
néha tenni kell!