Ünnepek után

Elmúlottak már az ünnepek,
Háromkirályok is elmentek.
Most új esztendőben járunk már,
találgatjuk, ránk még mi is vár?

Világvég jön, mondják a jósok.
Rosszak vagyunk, ok van hát, jó sok!
Szennyezünk és irtunk mi mindent,
nem félünk sem embert, sem istent.

Nincs holnap, csak a mának élünk,
önzőn csak önmagunkat féltjük.
Hogy mi lesz majd az utókorral?
Hát törődjenek ők magukkal!

Mert ma van még mit enni, inni.
tán tudunk még csalfán szeretni.
Mély érzelmeket nem ismerjük,
az emberséget elfeledtük.

Haszon, vagyon és a hatalom,
ez a kulcsszó minden oldalon.
Ki tehetős és segíthetne,
nem látja meg a szegénységet!

Elmúlt a csillogás-villogás,
vele együtt minden, mi jóság.
Kinek van, ott többért megy a harc,
csak a szegényeknél nagy a sarc.

Mi lesz hát? egy őrült robbanás?
Vagy jön egy mindent elöntő ár?
Nem baj népem, hisz itt a farsang,
s tudott: sírva vigad a magyar!