ünnepi

csendesedj míg lehet
sutyorgó hangod tedd zsebre
a rosszindulat úgyis minden sarkon
gáncsot vet az arra járónak
pokolba vezető is jó szándékkal
persze meg az Istenkáromlás
magadnak szabad
másnak tilos
egoizmus fűti ezerrel
romos holnapod
reményteljes titkait
lőpor a türelem
akkor robban
mikor még
nincs itt az ideje