Ünnepi csend, vagy a magány
Nehezül szobám hangulatára?
Bútorok roppannak ódon terhük alatt,
S hallom, amint a múlt rátör a mára.
Aranyló borom az asztalon várja,
Hogy csendüljön végre a kristály pohár,
De néma a csend, mely lopva körülvesz,
És a múló perc lelke oly sivár.
Nyitott ablakomból a szél susogva szólít,
Jer ki, ünneplő fák várnak reád,
Hallod, fészekrakók kánonban zengik
Új élet merész indulóját!
2 hozzászólás
Kedves Virágének!
Mindenkinek szüksége van arra, hogy nyíltan beszélhessen valakivel. Azelőtt ott volt a vallás meg a többi értelmetlenség, most meg mindenkinek szüksége van valakire, akinek mindent őszintén bevallhat, mert különben akármilyen értékes ember, magányossá lesz.
Ernest Hemingway is érezte ezt az érzést, több irásában is észre lehet venni. Ugy hiszem te is ebben a "betegségben" szenvedsz, és ezen az irás sokat segit, de valjul be őszintén, cak akkor ha valaki reagál rá. Én kivánom neked, hogy nagyon sokan tegyék meg-üdv Toni
Kedves Virágének!
A virágok énekelnek, így tavasszal szebb az élet, minden ember remélhet, egy szebb, jobb, életet.
Szeretettel!