Űr
Kockahajnal ölemben
csillagok alatt, mint űrben
– ősrobbanás után
csendre vágyom –
köpi elém bolygótlan magányom.
Céltalan Nap vagyok
kialudt, kozmikus
kereső kísértet karok –
ölelésük komikus
Romlott tejútketrec
Útravalóm a csend.
Társam is és üldözöm,
csupa csalató zaj-közöny.
2 hozzászólás
Kissé zavaros képeket festesz.
Nem lenne jobb érthető, magyaros mondatokba foglalni a gondolataidat?
Üdv. Kata
Ha kertész vagy próbálj a természetről is írni,a számítógépet ha lehet csak írásra használd a verseidnél,talán számunkra olvasók számára értékelhetőbb lenne a versed.
Szeretettel üdv:hova