Ébren is álmodom, mellettem vagy,
Álmomból ébredek, Te messze vagy…
Ez az érzés békén engem nem hagy.
Fagyos szívem éget, ha látlak,
Égő szívem fagyasztja a bánat.
Élek még – ám ez csak a látszat.
Fényes sötétség borítja el napjaim,
Sötétben fénylenek becéző szavaim,
Elvesznek, mint halaknak hangjai.
Üvöltöm mégis néma vágyaim,
Néma üvöltésem mondja el álmaim.
Ember nem hallja – kínom állati.
Józanra részegedek, mikor Miattad iszok,
Megrészegít józanságom – Te vagy a titok!
Habár nem szólsz hozzám, minden szavad iszom.