Üres lepel,
Fehér gyász,
Otromba közönség.
Fájó vágy,
Érthetetlen magány,
Megölel a sötétség.
Kezem torkomon,
Könnyem fojtogat,
Add vissza mit elvettél!
Add vissza a múltamat.
Megint ütsz,
Újra csak vétkezel,
Dögölj meg élet!
Könyörgöm, tűnj már el.
Fáj szeretni,
Fáj megbízni…
…benned.
Neked nincsen,
Se tested,
Se lelked.
1 hozzászólás
Nélküle mégsem lehet. Dűh és szomrúság,úgy…fájs mindkettő…
Számomra ez ! Szép!