Vonatot ölelni
Széjjelrepedni
Lelkemet lehelni
Belőlem mindent elvetni
Nem sok mit el tudnék engedni
Nincs ki többet tudna szenvedni
Tűzbe ugorni, égni
Füsté elenyészni
Könnyű széllel szállni széjjel
Egy komor hideg sötét éjjel
Nem sok, mi utánam maradna tanú
Csupán egy marék szürke hamu
2 hozzászólás
Elég szomorú. A menekülés hidd el a legnagyobb gyávaság. Mindig mindenki mellett áll valaki. Hidd el ha te változol a világ is változni fog körülötted olyan irányba amilyenbe te.
Köszönöm az aggódásodat és a tanácsodat,
de szerencsére az az időszak amikor ezt a verset
írtam, és ilyen állapotban-hangulatban voltam már
rég magam mögött hagytam (lásd Megjegyzésben a dátum).
Ekkor 18 éves voltam és elég nehéz időszak volt ez az életemben.
Sajnos a családi viszonyom a szüleimmel nem volt éppen harmonikusnak
nevezhető (finoman fogalmazva).
Eléggé egyedül és kivertnek éreztem magam ekkor, nem volt senki aki mellém álljon.
Most már van, a saját családom, szerető feleség és a szeretett fiam.
Ilyenre ma már nem is gondolnék, de mementónak és a régi érzések újraélése miatt,
kell ez a vers.
Még egyszer köszi az aggódást és a véleményt.
Mostanában fel fogom tenni az akkori verseimet, mert rájuk találtam és jó visszaemlékezni, még akkor is ha nem a legjobb szívvel.
Szirom