Utállak

Visszavágyom még a régen eltűnt múltba,
De nem léphetek kétszer ugyanarra az útra,
Elkövettem a hibákat, de tanultam belőlük,
Csalódtam barátokban, de nem ezt vártam el tőlük.
Voltam szerelmes, és volt, hogy csak azt hittem,
Hogy viszont szeretnek, de ebben is tévedtem.
Voltam túl jószívű, és önző is párszor,
Megcsaltak ezerszer vagy talán csak százszor.
Valakinek jó emlék, valaki elfeledne,
Valaki velem élne, de van olyan is, ki temetne.
Hoztam fényt az életbe, de volt, hogy azt is elvettem,
Hogy egy helyben álltam, vagy álmokat kergettem.
Talán már késő és nem hozhatom rendbe,
Lehet, hogy el kéne tűnnöm, csak úgy szépen csendbe.
De lehet, hogy harcolok és küzdök az álmokért,
Mit egyszer megálmodtam, csak sajnos véget ért.
Valaki elvette, vagy csak én voltam béna,
És nem megy nekem ez a szerelem téma.
Majd valaki ezen egyszer változtat,
Az exem meg nyugodtan a föld alá átkozhat.
Ők dobtak el engem, nem pedig fordítva,
Pedig megalázkodtam sírva és ordítva.
De szív is kéne, hogy ők ezt megértsék,
Az pedig hiányzik. Ugye milyen szemétség?
Így jártatok, csak ennyit mondok, nektek lesz rosszabb,
A sors bosszúja egy-két napnál úgyis hosszabb.
Hogy ide jutottam nektek köszönhetem,
És ezzel a dallal veled közölhetem,
Hogy boldog leszek nélküled is, és nincs rád szükség,
De azért a szótárban nézd meg, hogy mi az a hűség.