Rég nem kérdem én a napot
fenn az égen miért ragyog.
Miért éget a sugara,
mikor ölelni is tudna.
Fénye vakít, szinte fáj,
bújnom kell előle már.
Szemem könnyes, nem bírom!
Friss szellőért kiáltok!
Múlt éjjel az ágyamban
Forgolódtam kínomban.
Egyszer csak megremegtem
Kivert a víz, éreztem.
Saját levemben úsztam,
Össze görnyedve vacogtam.
Megütött a hőguta
Nyöszörögtem csak sírva.
Hogy utálom a nyarat!
A vakító sugarat!
A perzselő napot!
Esőt, és vihart várok!
8 hozzászólás
Kedves Kedves! 🙂
Érdekes vers, de a rímek elvesznek, a ritmus több helyen megtörik, szóval ez most nem nagyon sikerült.
Hármas, mert megfogalmazásban szép, a téma pedig jó.
A.í.: Faddi Tamás
Kedves Tamás. Köszönöm az észrevételedet. …
Akkor is utálom a nyarat!!!!…
Köszönöm hogy nálam jártál
Szívemből szóltál! Én is gyűlölöm a nyarat! Vááááá!!!
Üdv.: Phoenix
Menjünk Izlandra… MOST!!!!!
Indulhatunk 😉
Kedves Anikó!
Én szeretem a nyarat, hisz nyári gyerek vagyok.
Rengeteg nyíló virág, a sok gyümölcs és alig valamiben a gyönyörű lányok.
A strandok hangulata, Nap barnított testek, ezt csak a nyár adhatja.
A versed azért tetszett.
Üdv: József
Óh, Kedves!
Ráismertem versedre, olvasál hát kedvedre:
Valóban, most igazság,
Nap sugara gyilkosság!
Ezért reggel napozzál,
tíz óráig meg nem árt!
Aztán bújj el előle,
hideg vízben mosdjál le!
Ha nincs dolgod, pihenjél,
Hűvös helyen, nyugágyban!
Gratulálok, jó lett a versed.
Szeretettel: Kata
Teljesen megértem az érzéseket amik a megírására vezettek.
Üdv: Béla