Utálom ahogy rám néz és nevet
Utálom ahogy a szemembe meredt
Utálom , hogy mindig itt van velem
S emléke most is itt él szívemben
Utálom de talán mégse érzek így
Csak szeretném utálni de erősebb
A Szív!!
Utálom és szeretem
By BeyaBy BeyaBy Beya
10 hozzászólás
Ez elég érdekes vers. Annak szól, akire gondolok, vagy nem szól senkihez?
Üdv, Kini
Nem szól senkihez! Csak úgy kipattant a fejemből! De tényleg!
Nah jó a félreértések elkerülése végett ha ezt a verset vki olyan olvasná aki ismer engem csak közlöm, hogy ez senkihez se szól és nincs kapcsolatba az Én érzéseimmel csak úgy jött az ichlet és megírtam! Ennyi!
Jól van, jól van én csak érdeklődtem!
Ez,így szép is lenne:utálva szeretni ,s szeretve utálni,de…időzavar van-vagyis
nevet,itt van ,él,s jön a “meredt”.Mi történik ,mikor?
A vers olyan visszagondolás féle,de mondhatom úgy is, hogy pl: vki aki egyszer szakitott vkivel most ujra találkozik vele és rá nevet ez az első sor,aztán a második sor visszagondolás,a harmadik sort úgy értem hogy még most is ott van vele a szívében él emléke a mai napig! A lényege a versnek hogy 1olyan emberről szól aki magának bizonyítani szeretné hogy utál vkit de ezt csak bebeszéli magának mert még mindig szereti! De nem rólam szól!! De lehet van aki magára ismer a sorok közt,de nem szántam senkinek csak úgy írtam!!
Beya!
Ihlet!
Barátsággal, I.B.I.
bizonytalanság és lelki zavartságot érzek ki ebből a versből ,de nekem tetszik ,csak igy tovább.
Bizony sokan érzünk néha így!Tetszik az vers ellentmondásossága.Én ugyan nem ismerlek közelről,kedves költőtárs,de ilyesmi nem pattan csak úgy ki az agyból!:D Vmi alapjának kell lennie,lehet hogy egészen régi alap,de csak alap:)))
Csak így tovább!
Sokan vannak, akik így éreznek, Kedves Beya:) Sajnos az életnek tényleg megvan ez a kettőssége… de a vers nekem nagyon tetszik:)